Boldog Új Évet! Január elején ezt szokás kívánni. Kívánjuk is ismerősnek, ismeretlennek, mondjuk, és halljuk mi is eleget. De vajon hányan gondoljuk is komolyan ezt a jókívánságot? Vajon hányan kívánjuk őszintén, nem csak úgy, megszokásból és vajon hányan vagyunk olyanok, akik úgy gondoljuk, hogy kívánni nem elég?
Akik követik az oldalt, minden bizonnyal észrevették, hogy a Tündérkert több, mint dekorációkat árusító üzlet. Nekem az esztétikán, egyediségen és szépségen túl fontos a lelkiség, az érzés, a dekorációk mögött megbújó többlettartalom. Bizonyosan ennek a többletnek köszönhetem, hogy a rendelések közt számos különleges, egyedi, érzékenységet kívánó darab is szép számmal akad. Decemberben volt köztük egy, amit csak nagyon nagy lélekjelenléttel sikerült elkészítenem.
Egy kedves anyuka rendelt vidám, kisfiúnak való, játékos kopogtatót. Már a kérésnél éreztem, hogy nagyon fontos darab lesz. A kopogtató a Mikulás ajándéka volt. Ám ez a kopogtató nem ajtóra, vagy az ablakba, egy édességgel teletömött csomag mellé került. Ezt a kopogtatót a Mikulás a temetőbe, egy kis angyal sírjára vitte, aki, habár nem ünnepelhetett úgy, mint a többi gyerek, az Édesanyjának mégis fontos volt, hogy részesüljön abból a játékos csodavilágból, amit ilyenkor minden szülő lázasan igyekszik megteremteni a gyermekének.
Sok érzés kavargott bennem, és bár tudtam, hogy nagyon nehéz ez a helyzet, mégis az egyetlen, amit készítés közben éreztem, az a szeretet volt. A szeretet és a végtelen hála. Hála, amiért itt vagyok, hála, amiért az én gyönyörű szőke kislányom az ágyában alszik és listát ír a Mikulásnak, hála azokért a boldog és megismételhetetlen pillanatokért, amiket együtt tölthetünk és hála a kis Angyalért, akit bár soha nem ismerhettem, mégis hatalmas ajándékot adott nekem. Ahogy az anyukája is. Mert tudjátok, lehetne depressziós, rázhatná az öklét az ég felé emelve, kárhoztathatná a Világot az Őt ért veszteség miatt, ordíthatna az igazságtalanságért és kérdezhetné ezerszer is, hogy miért pont vele, velük történt mindez, de ő a gyűlölet és a végtelen szomorúság helyett azt választotta, hogy megajándékozza a gyermekét. Egy anya szívében soha el nem múló űr ez, mégis volt hely ott a játéknak és az ünneplésnek is. A szomorúság helyett Ő a hálát választotta, a halál helyett az életet, a kárhoztatás helyett a továbblépést és a szeretettel teli emlékezést.
Elnéztem a decemberi őrületet magam körül. Néztem a sok frusztrált, ideges, haragos embert. Hallgattam őket, ahogy a forgalmi dugóban egymással ordítoznak, gyűlölettől fűtött kommentek százait olvastam karácsonyról és szeretetről szóló csoportokban is, hallgattam, ahogy a sorban állva panaszkodnak, a pénztárost szidják és kiabálják, hogy haladjunk… És közben azon gondolkodtam, hogy hová haladunk. Hogy hová rohanunk? Hogy hol van ebből a Világból a tisztelet, hol van a szeretet, hol a megértés, az öröm, a hála, a megbecsülés és hol van a boldogság.
Hol van a boldog Új Év, amit oly bőszen kívántunk egymásnak már 2018 elején is?
Egy gyermek, aki már nem lehet köztünk és egy bátor anyuka fontos tanítást adott nekem. A múltunkat már nem változtathatjuk meg, és vannak dolgok az életben, amik fölött, bármennyire is szeretnénk, de nincsen hatalmunk. Azonban a múlt nem árnyékolhatja be az egész jövőnket. A múltunk csak azt mondhatja meg, kik voltunk, mit tettünk, de nincs hatalma és befolyása felettünk. Nem határozhatja meg, hogy kik vagyunk most, hogy mit teszünk most, nem mondhatja meg, hogy kik akarjunk lenni és a jövőbeli boldogságunkra sincs hatása.
Én ezt a tanítást most tovább adom, épp ezért 2019-re nem boldog Új Évet, hanem egy tiszta lapot kívánok Nektek. Olyat, ami nincs teleírva a múlt fájó tintájával, nem láttok rajta kudarcot, sikertelenséget, nem szennyezik kéretlen vélemények és kritikák rólatok, nincsenek rajta szokások, berögzült sorok és nem nehezednek rá ólomsúlyként a múlt terhei. Legyen egy tiszta lapotok, amire Ti magatok írjátok meg egy boldog Új év, vagy egy egész boldog új élet történetét. Ehhez kívánok sok örömet, kitartást, folyamatos fejlődést és tanulást, sok új tapasztalást, motivációt, erőt, kellő alázatot, hálát megbecsülést és sok rendkívüli pillanatot!
Nagyölelés Mindenkinek a Tündérkertből.
Szeretettel, Zsófi