Szépséges. Ezt akartam írni.
Aztán eszembe jutott, amire a minap felhívták a figyelmem. A szépség relatív és nem biztos, hogy ami számomra szép, az másoknak is tetszik. A szépség mindenkinek mást jelent. Egyesek a színek miatt látnak szépnek valamit, másokat az elrendezés vagy a rajta lévő figurák fognak meg. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mit is jelent nekem a szépség.
Elsősorban harmóniát.
Nem, ez alatt nem azt értem, hogy tökéletes, hisz az igazi szépség soha nem szabályos, gondoljatok csak a természetre. Látott már valaki szimmetrikus fát? A szépség nekem szabálytalanul tökéletes. Harmónia alatt a színek, anyagok összhangját értem. Nekem fontos, hogy összecsengjenek, mint egy szépen megkomponált szimfónia. Nincs benne oda nem illő szín, nincs hamis hang. Egyben vannak és kiegészítik egymást.
A szépség nem hivalkodó.
Soha nem kiabál, mégis mindenki hallja, nem akar feltűnni, mégis képtelenség nem odafigyelni rá. A szépség nekem ősi, időtlen és örök. Nem hódol aktuális divathóbortoknak, 30 év múlva pontosan ugyanolyan lenyűgöző, mint a mai napon.
És ami a legfontosabb, a szépség számomra öröm. Boldog vagyok amikor ránézek. Szépnek látom, mert boldoggá tesz. Ugye, milyen egyszerű?