A gyerekkori plüssmackód, amit újra megtalálsz. Álmok, amikről azt hitted, örökre eltűntek. Célok, amikről lemondtál, mert elhitted, hogy nem vagy elég jó, hogy megvalósítsd őket. Mesék, amiket elfelejtettél, de most újra előbújnak, hogy megölelhessék a Benned élő kislányt. Pilleszárnyú simogatás, könnyedség, szépség, harmónia. Egység és sokszínűség. Tükör.

Egy hely, ami én vagyok, egy hely, ami Te vagy. Egy hely, ahol önmagad lehetsz. Egy hely, ahol feltöltődsz, barangolsz, nem keresel és mégis találsz. Egy hely, ami mindig visszavár, ahol biztonságban vagy, ahol egy tündér ölelésében vigaszt találsz a Világ ezer bajára, ahol sellőkkel úszhatsz, égkék forrásokból feltörő hűs vizek nyugtatják a fáradt lábad és csillagtenger mutat utat Önmagadhoz.

Egy hely, ahol langyos szellő hív a táncba, tücskök és madarak költenek hozzá szonátát és ezerszín virágok sereglenek köréd, hogy csodálják a műsort. A Tündérkert egy ismeretlen ismerős, apró kedvesség, ami hitet ad. Hitet az emberi jóság és szeretet Világot megváltoztató erejében. Hitet magadban. A Tündérkert türelem, béke. Figyelem. Rád, érted. Inspiráció, motiváció, a soha véget nem érő mesék búvóhelye, ahol megismered és megszereted Szmörét, Katit, a két szerelmes libát, az Ősz királynőjét, a karcsú nyakú flamingót, vagy a kevésbé karcsú Hertát és Bertát.

A Tündérkert egy hely, ahol a tárgyakat szív kelti életre, hogy aztán meséljenek. Rólad, rólam, rólunk. Meséljenek álmokról, arról, hogy a lehetetlen csak egy szó, hogy a fény erősebb, mint a sötétség és hogy tündérek igenis léteznek. Ott vannak bennünk és körülöttünk. Pont úgy, ahogy a csodák.

Kívánom, hogy Te is találj rá a sajátodra.

Kozma Zsófi