– Hallottad, hogy mit beszélnek a baromfiudvarban? Azt csipogták a csibék, hogy Gedeon szemet vetett Rád!
– Ó, Jolááán, ez nem is lehet igaz, az a gúúúnár a megtestesült csoda! Az a tollazat, azok a szárnyak, az a kis pihe farkinca… Elalééélok Jolááán!
– Szedd össze magad Gertrúd, ez még nem volt randimeghívás, nem kukoricáztatok még együtt. Addig rendkívül sok dolgunk van! Néztél már mostanság magadra? Gedeon jó parti, nagy a tülekedés. Ne legyél már hülye liba!
– Ó, Jolán, de mit tehetnék, hogy csak nekem gágogjon?
– Márketing, Gertrúd, márketing! Ki kell tűnnöd a konkurenciából!
– És azt mégis hogyan kell???
-Áhh, Gertrúd. Fényképezkedtél már a pávával?
– Mégis minek fényképezkednék én a pávával? Az miért jó? Egész nap itt jár kel és semmi érdekeset nem csinál.
– Ó, Gertrúd, Te olyan egy liba vagy. Ez senkit nem érdekel, a páva menő! Húzzál szelfizni vele, akkor Te is menő leszel.
– Jajjj, de ne így, hát hogy nézel ki! A tollad! Fehééér! Tűnj a szoliba! Azonnal! És ha szelfizel, figyeld meg előtte a kacsákat! Na, tartsd úgy a szád!
– Úristen Jolán, így elzsibbad. És a tollam is fáj! Nem lehet, hogy Gedeon csak úgy, önmagamért szeressen?
– Gertrúúúúúd! Ezzel a hozzáállással a macskák közt végzed! Húzzál gyakorolni, mint a vadliba! És pucsítsd azt a farktollat anyukám!
– Eszem megáll ezektől a mai libáktól, egynémelyik tényleg olyan, mint valami hülye tyúk!
Nehéz az élete a marketingesnek!