– Mi vagyok én?
– A kérdés úgy helyes, hogy ki vagy Te. Tudod, nálam nem tárgyak készülnek.
– Értem. És ki vagyok én?
– Szépség vagy, bohóság vagy, harmónia vagy. Különleges vagy.
– Mitől vagyok különleges?
– Képzeld, királynőnek születtél. Te vagy az ősz királynője.
– Nahát! Akkor szépre csináltál?
– Nem csináltalak, drága, Te megszülettél, én csak adtam hozzá a kezem, hogy életre keltsen.
– Ha nem a kezed csinált, akkor mi?
– A szívem. Téged is a szívem készített.
– Akkor biztosan szeretsz engem.
– Persze, szeretet nélkül nem megy ez, tudod.
– És itt maradok Veled?
– Jó lenne, de ezek a dolgok nem így történnek. Neked küldetésed van. Meg kell találnod azt, akinek különleges vagy és akinek tündökölhetsz.
– Ó. Akkor valakinek örömöt fogok vinni? Ez a dolgom?
– Bizony, ezért születtél. Mosolyt varázsolsz és szeretetet.
– Akkor nekem nagyon szép dolgom van. És ott, ahová megyek, szeretni fognak engem?
– Igen, biztos vagyok benne.
– Hogyan tudhatod ezt ilyen biztosra?
– Onnan, hogy lelket adtam Neked. És az emberek érzik majd, hogy Te különleges vagy és szép a lelked. Akinek pedig ilyen szép a lelke, azt nem lehet nem szeretni.