Remélem emlékeztek még ránk. Valószínűleg Fülesnek, vagy Bruminak hívtatok. Mackótársaimmal gyakran kaptuk ezeket a neveket. Egyszer, régen legjobb barátok voltunk. Bár a bundánk már kicsit kócos és megkopott és a varrásunk se a régi már, öreg mackószívünk féltve őrzi gyermekkorotok minden titkát és csodáját.
Megőrzött benneteket azoknak a copfos kislányoknak és bátor kisfiúknak, akik egykor voltatok. Őrizzük a teadélutánok emlékét, amit hercegnőknek öltözve rendeztetek és őrizzük azt a diadalittas pillanatot is, mikor legyőztétek a sárkányt. Emlékszünk az első lépéseitekre és az első fenékre tottyanásra. A mesékre, amit babanyelven szőttetek és amiket csak mi értettünk. Emlékszünk Rátok.
Legyünk akár egy láda mélyén, vagy egy padláson, borítson bennünket bármennyi por, mi akkor is emlékezni fogunk. És szeretnénk, ha Ti is emlékeznétek. Mert a csodák és a mesék ott élnek Bennetek. Mindig is ott voltak.
Őrizzétek úgy azt a részt magatokban, ahogy egy kis öreg, kedves mackó szíve őrzi magában a gyönyörű hercegnőket, balerinákat, varázslókat és hősöket.
Örök és kitörölhetetlen szeretettel: