Mint a szerelem. Mint a szerencse. Mint a végzet.
Mert Ők is ott lapulnak mind egy bokor mögött, talán ott rejtőznek a következő sarkon, vagy valahonnan fentről leselkednek Rád.
Az is lehet, hogy árnyékként követnek és csak az alkalomra várnak, hogy végre a hátadra ugorjanak és a füledbe suttogják: “Megvagy, most Te jössz, eljött a Te időd!“
A boldogság talán csak egyetlen lépésre van Tőled és vár. Várja, hogy elhidd, megérdemled őt, várja hogy készen állj rá. Hagyd hát, hogy a válladra röppenjen.